New day, new life – ahogy a dalokban is éneklik. Vagyis azzal, hogy új évet írunk, általában számot vetünk önmagunkkal, visszarévedünk a múltba, konstatáljuk a hibáinkat és újult erővel lendülünk a jövőbe. Január elsején pedig magától értetődően jönnek a rutinszerű fogadkozások. Ezeknek legalább a fele a testsúlyra vonatkozik. Ami érthető is; a meleg pulcsikkal körbebugyolált kajamámor közepette elfelejtjük, hogy lesz még jobb idő is. De pár hónap múlva már nem fedhetjük el a redőződő hájainkat bájainkat holmi rénszarvasos pulcsi alá, támad a bikiniszezon. Még elejét vehetjük a pánik szülte villámdiéták idegesítő jojó effektusának, ha pár apróságon változtatunk, nem kell rögtön vad fogyókúrába kezdeni.
A súlyprobléma napjainkra elképesztő méreteket öltött, olyannyira, hogy a WHO a kövérséget a világ 10 legjelentősebb egészségügyi problémái közé sorolta, pedig a testalkatunkkal, testképünkkel összefüggő problémák viszonylag új keletűek. A nagy test, mint hatalmi szimbólum fontos szerepet töltött be az evolúciós fejlődés során. Bár nekünk, embereknek inkább társadalmi státusz szintjén volt jelentős. Nicolas Sebastian Roch de Chamfort 18. századi francia író szerint:
„A társadalom két nagy osztályból tevődik össze: azokból, akiknek több az ebédjük, mint az étvágyuk, és azokból, akiknek több az étvágyuk, mint az ebédjük.”
Fogyi töri
Az aktuális testideál szépen leképzi a társadalom több aspektusát is. Régen az étel megszerzése nem volt egyszerű feladat, a gazdagabbak viszont könnyen hozzáfértek, testes ember főleg közülük került ki. A 15. században a firenzei polgárság felső rétegét popolograsso-nak (kövérnek) gúnyolták. Az ideál és a testalkatra vonatkozó státusszimbólum a 20. században fordult meg, így a szándékolt fogyás is ez idő tájt jelent meg először. Az 1900-as évek elején az egészség és szépség jelképe a vékonyabb test lett, így érthető módon a különböző fogyasztó megoldások elkezdtek terjedni. Bár ezek a kezdetleges megoldások gyakran hordoztak magukban veszélyt és köztük akadt jó néhány igen bizarr is.
Ma már valószínűleg a Jackass kedvéért és sok pénzért sem próbálkoznánk bélféreg pasztillával, ahogy tették ezt az 1920-as években. A peték szépen kikeltek és felették a táplálékot a gazdaszervezet elől, az eltávolításuk azonban igen sok bonyodalmat okozott. 1925 körül divatba jött az érthető okokból nem javallható „Csoki helyett cigit!” diéta. Ebben az időszakban hormonokkal is próbálkoztak, az USA-ban anyagcsere-gyorsító kémiai anyagot DNTP-t alkalmaztak, ám a használata olykor halálhoz vezetett. A negyvenes évektől a hashajtók váltak népszerűvé, bár ez szintén sok egészségügyi következménnyel járt. Az ’50-es években terjedt el a káposztaleves-kúra, aminek még ma is akadnak hívei, miután a kilencvenes években újraélesztették ezt a módszert. Manapság meg kapszula formájában már a káposzta ízével sem kell küszködni. A nyugtatók és stimulánsok is közkedvelt szereplői voltak a fogyókúráknak, a különféle amfetaminszármazékok jelentősen csökkentik az éhségérzetet. Az 1970-es évek agymenése pedig a Csipkerózsika-kúra volt, vagyis az önjelölt fogynivágyók nyugtatókat szedtek.
A később megjelenő diétáknak a fő lényege elődeihez hasonlóan a gyorsaság. Ezen kívül azonos bennük, hogy bizonyos ételcsoportokat kerülnek, vagy tesznek kívánatossá (lásd: 1980-as évek Cambridge-diéta, amelynél csak fehérjealapú porokat fogyaszthattak), vagy a napi kalóriamennyiséget csökkentik le vészesen. Hallottam már napi 300 kalóriás diétáról is, bár ennyi erővel ne is egyen semmit a delikvens, akkor biztosabban belefogyja magát a koporsóba. Tréfát félretéve, mindenkivel megesik, hogy ledobna pár kilót, de az egészséget megtartva és a jojó diétát elkerülve mellőzzük ezeket a megoldásokat.
Pár fogyási tipp
Pár egyszerű trükk is segíthet. Igyunk – mármint vizet: Evés előtt igyunk meg egy pohár vizet, az (átmenetileg) csökkenti az éhséget és így valamivel kevesebbet fogunk enni. A cukrozott üdítőket pedig felejtsük el. Hű folyékony barátunk, a kávé megmaradhat, de a cukor mennyiségét csökkentsük, vagy hagyjuk ki. Az alkoholt pedig…
Méregessünk: Ha nem olyan jó a szemmértékünk, vagy éhesen állunk neki a főzésnek, akkor inkább mérjük ki a mennyiségeket, hogy csak annyit együnk meg, amennyire szükségünk van. Köretnek például 80-100 grammot számítsunk.
A konyhatechnikai eljárásokon is változtassunk, és lehetőleg kerüljük a bő olajban kisütött csípős csirke szárnyakat (alapvetően a túlzott olaj-, és zsírhasználatot). A főtt és párolt ételek is nagyon finomak lehetnek megfelelő fűszerezéssel.
Találjunk gusztusosan: egyfelől mert így beindulnak az emésztőenzimjeink a szép látványtól, másfelől a tányért dekorálni igazán étvágygerjesztően csak kisebb adagokban tudjuk. Használjunk kisebb méretű tányért és rendezzük el rajta úgy az ételt, hogy optikailag többnek tűnjön.
Hanyagoljuk a nassolnivalókat, pláne az ártalmatlannak tűnő olajos magvakat. Ha már muszáj rágcsálni, akkor együnk nyers zöldséget. A kalóriaszámlálás hasznos lehet, ha valaki képes túl sokat vagy túl keveset enni.
Mindenki szeretne látványos, villámgyors eredményeket elérni, de felesleges naponta többször ráállni a mérlegre. Viszont egész jó áron lehet kapni lépésszámlálót pulzusmérővel, de telefonos alkalmazással is követhetjük a fogyásunk menetét. Találhatunk lépésszámlálót, pulzusmérőt, kalóriakalkulátort, víz emlékeztetőt, stb.
És végül persze a testmozgás: ha a napi 30-40 perc nem is jön össze, azért heti 3-4-szer aktivizáljuk magunkat. Csak pár apró trükkel és annál jóval több önfegyelemmel gyorsan leadhatjuk az ünnepekkor ránk rakódott fölösleget.
Ha nem szeretnél lemaradni a legújabb cikkekről, vagy szeretnél programajánlókat, érdekességeket olvasni gasztronómia témában, akkor iratkozz fel a hírlevélre és tarts egy kis kultúr kávészünetet!
