Bizarr ételek – Meghökkentő desszertek

Bizarr ételek sorozatom következő fejezeteként olyan desszerteket mutatok listába szedve, amik nagyon megosztóak és furcsák, legalábbis a mi kultúránkban.

1. Halo-halo – Űrlények fagyija (Fülöp-szigetek)

Megvan Rachel csoda trüffelje? Na hát első blikkre ez is olyannak tűnik, de itt legalább minden hozzávaló kicsit jobban passzol egymáshoz, mégis akkora kavalkád, hogy elszédülsz.

Ez gyakorlatilag egy rétegezett pohárdesszert, amiben mindenféle, számunkra ismeretlen gyümölcs vegyül, mint a jamgyökér, édes bab, jackfruit, de van benne kókusz és banán is akár. A desszert alapját zúzott jég és sűrített vagy párologtatott tej képezi, zárásként ube fagylalt, leche flan, rizspelyhek vagy karamellizált banán kerül rá.

Bár számunkra nem túl ismert édességről van szó (én a Simsből ismerem és azt hittem, ezt a készítők találták ki), valójában egy igazi fülöp-szigeteki különlegesség, amit büszkén prezentálnak az év bármely szakában.

A japán  kakigōri (na ennek a neve is megér egy misét vagy egy kamaszos kuncogást (amúgy ízesített jégdesszert) adaptációjaként született meg a 20. század elején. A helyi alapanyagok gazdagították a receptet és így vált a a nemzeti identitás és vendégszeretet jelképévé.

A kiemelt képen láthatod, hogy néz ki az UFO fagyi.

2. Black sesame soup – Az igazi fekete leves

Ha túltesszük magunkat azon, hogy ez az étel úgy néz ki, mint a forró kátrány, még akkor is megosztó az édes leves gondolata. Pedig az íze biztos finom (lehet), hiszen fekete szezámmagból és rizslisztből készül ez a kínai desszertleves.

Kínában a szezámmag a vitalitást és a hosszú életet szimbolizálja, és mivel antioxidánsokban, E vitaminban és vasban is gazdag, így valóban segít az egészség megőrzésében.

3. Tangyuan – Gombóc leves (Kína)

A tangyuan édes vagy sós kínai gombóc, amely ragacsos rizslisztből készül és forró, általában gyömbéres szirupban vagy levesben tálalják. Nekünk egy kicsit furcsa ez a párosítás, mintha a töltött gombócot kompóttal ennénk. Ragacsos töltött tésztagombócok, amik lében úszlálnak. Ez nem hangzik annyira étvágygerjesztően. A töltelék lehet édes babpüré vagy szezám paszta.

A kínaiak számára azonban ez több mint desszert. Ez a családi egységet és teljességet szimbolizálja. A legfontosabb ünepekkor, mint a Lámpás fesztivál vagy a Téli napforduló mindig előkerül.

A tangyuan a Szung-dinasztia idején terjedt el Kína déli részén, ahol eredetileg „fújuanzi”-nak, azaz „lebegő gömböcskének” nevezték. A mai elnevezés – „tāng” (leves) és „yuán” (kerek) – szó szerinti jelentése „kerekek a levesben”. A hagyomány szerint a gömbölyű forma a teljességet, az összetartozást és az év körforgását jelképezi.

Érdekesség, hogy e kerekded desszertnek Dél-Ázsia szerte léteznek változatai, például Szingapúrban, Malajziában vagy Tajvanon színes és más ízesítésű gombócokat készítenek.

4. Salmiakki – Ammóniás cukorka (Finnország)

Emlékszik valaki a medvecukorra? Édesgyökérből készült, ánizsos ízű fekete édesség volt, amit vagy utáltak vagy imádtak, nem nagyon volt átmenet.

Nos, ez a desszert egészen hasonló egy kis csavarral. Ugyanúgy édesgyökérből készül, viszont ammónium-kloridot tartalmaz, ami miatt csípős, sós, édes és enyhén kesernyés egyszerre.

Finnországban és skandináv országokban a salmiakki több mint édesség: a nemzeti identitás része. Gyermekek és felnőttek egyaránt fogyasztják (bár a belinkelt videóból látszik, hogy azért itt is vannak kulturális különbségek), sőt, alkoholos italok (például a Salmiakki Koskenkorva vodka) és fagylaltok ízesítésére is használják. Az íz iránti rajongás szimbolikusan is a „finn ízlés bátorságát” képviseli.

5. Tub Tim Grob – Zselégolyók jégben (Thaiföld)

A Tub Tim Grob egy thai hűsítű desszert, de gyakran szerepel ünnepi étkezések lezárásaként. Nevét a kókusztejben úszkáló rubinvörösre színezett vízi gesztenyéről kapta. Cukorszirupot és jeget adnak hozzá és pohárban vagy kehelyben tálalják. Enyhén édes, frissítő a thaiföldi hőségben.

Kevésbé bizarr, inkább szokatlan számunkra ez a desszert, ráadásul az alapját képező vízi gesztenye sem egy könnyen hozzáférhető élelmiszer számunkra.

A kép itt leginkább illusztráció, nem találtam tökéletes fotót erről a desszertről, de ha Thaiföldön jársz, azért kóstold meg.

6. Natto ice cream – Erjesztett babos fagyi (Japán)

A natto jégkém egy japán desszert, amely a hagyományosan erjesztett szójababot (natto) ötvözi a fagylalt krémes édességével. A natto jellegzetes íze és nyúlós textúrája különleges, sós-umami karaktert kölcsönöz az édességnek, így a natto ice cream a japán kísérletező gasztronómia különleges példája.

A 2000-es években kezdett el terjedni, főként helyi termelők és kis kézműves fagylaltozók kínálataként, akik a regionális alapanyagokat új, szokatlan formákban mutatták be.

Azért azt megemlíteném, hogy ez az édesség még a japánok között sem feltétel nélkül elfogadott. A bizarr állaga, erős íze még ott is kiveri a biztosítékot, de léteznek hogy úgy mondjam, kikönnyített változatok. Egyes esetekben porított szójababot használnak, vagy gyümölcsöket adnak a tejes fagyihoz, amivel feldobják az ízélményt.

7. Tavuk göğsü – Csirkemelles édesség (Törökország)

A Tavuk göğsü egy hagyományos török desszert, amely különlegessége, hogy apróra tépett csirkemellet sűrű, édes tejpudingba kevernek. A bizarrnak tűnő alapanyag ellenére finom, vaníliás íze és selymes textúrája miatt a török konyha egyik ikonikus édessége.

Gyökerei egészen a bizánci és arab konyháig nyúlnak vissza. Már a 15-16. században készítették szultáni palotákban, ahol luxus és kuriózum is volt egyben, hiszen akkor is ritkaságnak számított egy csirkés desszert. Azóta is rendszeresen szerepel a törökök (főként az isztambuli régió) ünnepi asztalán, így is megőrizve a történelmi múltjukat. Meg egyébként állítólag finom is. Nekem úgy hangzik, mint a Konyhafőnökben egy durván szivatós feladat.

8. Chapulines chocolate – Csokiba mártott sáskák (Mexikó)

Csokoládéba mártott szöcskék. Nyami! Vagy nem? Mindenki döntse el maga, azonban elvitathatatlan, hogy ez a desszert végtelenül távol áll a mi ízvilágunktól.

A chapulines sáskák régóta részei a mexikói gasztronómiának, különösen Oaxaca tartományban. Általában pirítva, fokhagymával, lime-mal és chilivel fűszerezve fogyasztják. A csokoládéval való párosítás a helyi csokoládékultúra – például az ősi kakaóitalok – és a modern gasztronómiai kísérletezés találkozásából született. A csokoládés chapulines egyszerre szimbolizálja a hagyomány és az innováció összefonódását.

Végülis egészséges, tele van fehérjével, a kakaóban található (mik vannak?) jótékony hatásúak és olcsó is, mert az alapanyag könnyen hozzáférhető. Szóval logikus édesség, de kell hozzá merészség.

Ázsia különböző országaiban is hozzá lehet jutni mindenféle ízeltlábúból készült sós vagy édes fűszerezésű rovarhoz. Csak mondom, nehogy már azért maradj ki egy ilyen kulináris élményből, mert nem jutsz el Mexikóba.

A kiemelt kép forrása itt.

Ha tetszett, olvasd el a sorozat eddigi első és második részét, amiben húsos ételekkel talán még jobban sokkollak, mint a fentiekkel.

További érdekes gasztro tartalmakra vágysz? Iratkozz fel a hírlevélre.