Megtévesztő ételnevek nyomában – Honnan ered a görögdinnye?

Francia-e a francia saláta? Görög-e a görögdinnye? Néha az elnevezések a származási helyre utalnak, de talán nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Azonban izgalmas történeteket mesélnek.

---

Afrikából jött, mégis görög lett – Görögdinnye

A görögdinnye hallatán azt hihetnénk, hogy Görögországból származik, pedig egészen máshonnan jött.

Beszédes, hogy a legtöbb nyelvben a görögdinnye nevében a vízre találunk utalást, pl watermelon, Wassermelone, amíg nálunk teljesen egyedülálló módon a származási eredete miatt nevezzük így.

De van egy kis csavar: a görögdinnye valójában Afrikából származik. A Nílus mentén már 4000 éve is ismert volt és egyiptomi sírokban is találtak dinnyemagokat. Innen került át a mediterrán világba. Magyarországra bizánci, balkáni kereskedők juttatták el e lédús gyümölcsöt. A magyarok alapvetően a Bizánci/Oszmán világhoz kötődő embereket gyűjtőfogalommal egyszerűen „csak” görögnek nevezték. Szóval a kereskedelmi útvonala miatt lett nálunk egyedülálló módon görög a dinnye.

Egy kis izgalmas kultúrtörténeti infómorzsa: a görögdinnye rasszista szimbólummá vált az USA-ban. 1865 után a felszabadított rabszolgák egy része dinnyetermesztésből próbált megélni, a fehér társadalom azonban ezt nem nézte jó szemmel és elkezdték kifigurázni őket, „dinnyeevő” figurákként, karikatúraként ábrázolni. Mára ez a jelentéstartalom megkopott ugyan, de sokan emlékeznek még rá, ugyanis még a 60-as években is bőven jelen volt.

Törököktől örökölt – Törökbors/Törökbúza

Itt sejthetitek, hogy az elnevezés logikailag egy tőről fakad. Mindkét növény Dél-Amerikából származik és annak köszönhető, hogy eljutottak Európába, hogy Kolumbusz lepacsizott az amerikai őslakosokkal.

A törökbúza, másik ismertebb nevén tengeri, szintén hasonló módon lett ismert hazánkban. A búza elnevezés pedig arra utal, hogy a szemek hasonlóképp viselkedtek, mint a gabona; lisztet, kenyérszerű ételeket készítettek belőle.

A törökborsot, avagy a fűszerpaprikát elvileg Kolumbusz orvosa, Diego Alvarez Chanca 1494-ben hozta be Európába. A magyarok a törökök révén ismerkedtek meg vele és hát a többi, ahogy mondják, történelem.

Érdekesség, hogy azért lett bors a neve a paprikának, mert Kolumbusz borsot (Piper nigrum) keresett, csak hát ugye véletlen egy ismeretlen kontinensen találta magát és a legénységét, ahol viszont csípős gyanánt csak csili paprikát talált. Európába visszatérve leegyszerűsödött a neve; csíp, csíp, akkor jó lesz az borsnak. Valójában két teljesen külön növényről beszélünk.

Franciázd meg! – A nem is francia saláta

A francia saláta megszületése nem is köthető a franciákhoz. Pontosabban ennél sokkal izgalmasabb a sztorija.

A franciák lehet, hogy megsértődnének azon, amit mi ma francia salátának nevezünk. Eredetileg ugyanis csak nyomokban hasonlított a ma ismert változatokra. Lucien Olivier, francia séf a 19. században Moszkvában nyitott éttermet, ahol luxus alapanyagokból készített a helyieknek salátát. A leírások alapján tartalmazott valamilyen húsfélét, rákot, tojást, kaviárt, kapribogyót, salátát, savanyított uborkát és akár borjúnyelvet, mindezeket pedig fűszeres majonéz házasította össze.

A séf halála után elkezdték rekonstruálni az ételt különböző területeken, de a szósz titka rejtve maradt, a hozzávalókat pedig kicserélgették hozzáférhetőbb alapanyagokra. Nálunk meg aztán olyannyira leegyszerűsödött a recept, hogy a húsféle is kiveszett belőle.

Ezt az ételt többféleképpen hívják, attól függ, melyik ország mi alapján nevezte el. Nálunk ugye a séf miatt ragadt rá a francia, Oroszorszában szintén a séf miatt Olivier-saláta lett a becses neve, a spanyolok orosz salátának hívják a származási helyére utalva.

A lecsúszott elit – Párizsi

Van tipped, honnan érkezett a párizsi? Elárulom, nem Párizsból.

Szerintem sokan nem tudják, hogy Amerikában például a párizsit bolognainak nevezik. (Azt hiszem, volt is egy ezzel kapcsolatos félrefordítás a Jóbarátokban). Szóval ha hiszitek, ha nem, a párizsi sem a khm, khm, ranglétra legalján kezdte a pályafutását.

Minden az olasz mortadellával kezdődött (ami egyébként még továbbra is létezik). Ez eredetileg egész húsból készült, akár szalonnakockákkal és pisztáciával felturbózott, fűszeres felvágott volt. Az olasz bevándorlók által lett ismert Amerika szerte, ugyanakkor alkalmazkodni kellett a tömegigényhez, vagyis a minőséget felváltották az olcsóbb alapanyagok és finomabb szerkezetű lett. Így született meg a bologna sausage (bolognai kolbász).

A 20. században, a szocializmus alatt olcsó, nagy mennyiségben gyártható fehérjeforrás kellett. Meg is alkottak egy stabil masszát hús, víz, zsiradék és adalékok összekeverésével, ami hosszan eltartható volt és egységes ízt garantált. A párizsi kifejezés már-már eufemizmus, csak mi hívjuk így, felemelve kissé ennek az ipari terméknek a nívóját.

Kettős állampolgár – Amerikai káposztasaláta

Az amerikai káposztasaláta Hollandiából Amerikán át meghódítja a világot.

Mára a coleslaw, vagyis az amerikai káposztasaláta elég ismertté vált hazánkban, főként a hamburger kultúra és a gyorséttermek begyűrűzése révén. Ez eddig rendben is van, csakhogy valójában ez nem egy amerikai étel, hanem a mi magyar fejünkben létezik így.

Eme remek eredete a 17-18. századi hollandoknál keresendő, akik egyszerű olajos vagy ecetes káposztasalátát készítettek, amit köretként fogyasztottak zsíros húsok vagy halak mellé. Egyszerű, kiadós vitamindús parasztétel volt. A holland bevándorlók vitték el az Újvilágba, ahol a szót „amerikaiasították”, a koolsla-ból (kool káposzta, sla saláta) coleslaw lett.

A majonéz később került az ételbe, a 19. században már fellelhetőek majonézes káposztasaláta receptek amerikai szakácskönyvekben. Azonban a 20. századra terjed el igazán ebben a formában ez az étel, amikor megjelenik az ipari majonéz.

Ugyan mi is a már megszokott majonézes, ecetes, cukros, gyakran répás verziót ismerjük, az elnevezés viszont szintén elég magyaros, noha már kezd megszokottá válni az angol neve is a köztudatban.

Nem csoda, ha Franciaországban nem értik a francia salátát. Ezek a nevek nem az eredetet, hanem a történeteket őrzik. És pont ezért érdemes őket megfejteni.

Ha szeretnél hasonló érdekességeket olvasni, iratkozz fel a hírlevélre, amiben a legfrissebb gasztrocsemegéket találod.